Műszakilag április 28-án... Beszállok a DL0171 MSP (Minneapolis Saint Paul)-ról ICN (Icheon Seoul)-ba közvetlen járatra. Lelkes voltam, mivel a járatot épp az hónap elején vezették be, és közvetlenül a szülővárosomból a lelkem városába repült... Szöul (jó, technikailag Incheon).
Mint a Delta gyakori utasa, reggel feljebb lépett az osztályom, szélső üléshez. Majd felszálláskor feljebb lépett a Delta komfort PLUS-ba (nem tudom, a plusz jelent-e valamit).

Dal, amit képes vagy meghallgatni, miközben olvasod ezt

Kép
Eddig hibátlan volt az utazás.
A repülés tökéletesen sima volt, alig volt légörvény (kivéve a vártat Oroszország, Kína és Észak-Korea fölött. Mindig vannak légörvények). Valójában megkaptam a különleges, tejmentes, vegetáriánus ételeimet.

Ami ritkaság, mivel sokszor a jegykiállítás folyamatában felborulnak a dolgok. És két ülés volt az én sajátom.

Csak aludni kellett.
És nem aludtam.
Két pohár pezsgő és egy pohár vörös bor után elkezdtem szidni a szüleimet a fantasztikus alkoholtoleranciánkért. Attól félve, hogy a légikísérő, aki kiszolgálta az italaimat, elkezdi ítélni engem, leálltam a repülés utolsó hat órájában, és zöld teát és néhány filmet élveztem.
Ha unod magad a repülőn, ne aggódj. Íme néhány ajánlás:
1. Mary Poppins visszatérése
Fantasztikus film. Nagyszerű újraindulás. Őszinte leszek, nem figyeltem igazán. De nagyszerű volt, amikor figyeltem, és fantasztikus háttérzene volt.
2. Ralph rombol a neten
Bár a kezdés egy kicsit hiányos, valójában felpörög (minden dolog közepette) egy jelenetben, amelyben összegyűlnek összes Disney hercegnők. Megmosolyogtam, amikor a Disney Pixar szórakozik a legkedveltebb szereplőivel a történelem során.
3. Harry Potter és a bölcsek köve... de koreaiul
Nem fogod megbánni.
4. Szépnek érzem magam
Csak egy véletlenszerű filmválasztás, Amy Schumacher elviszi a showt ezzel a hihetetlenül kellemetlen szemlélettel a valós élet eseményeiről, amely szépnek érzi az embert belülről.

Egyre türelmetlenebb leszek, ahogy az órák percekké válnak, és hirtelen már a tálcákat és üléseket is felállítjuk. Majdnem rázom magam, mint egy boldog csivava, amikor üzenetet küldök Mingyu-nak az érkezési adataimmal a Kakaotalkon. Három hónapja nem láttam a szerelmemet, és alig vártam.
Gyorsabban száguldoztam a vám- és bevándorlási ellenőrzésen, mint bármely kínai olimpiai gyorsjáró, akit valaha láttál. Megálltam a mosdóban, hogy felfrissüljek, miközben vártam a poggyászomra.
Egyébként, ha valaha szükséged van dezodorra, de nem érhető el. Papírtörlő + szappan.
Még mindig poggyász nélkül (és a múltbeli háborús traumákkal) felhívtam Mingyu-t, hogy spóroljak az idővel. Csak a fal másik oldalán várt. Úgy éreztem magam, mint az 1980-as években Berlinben.
"A küldetésed az, hogy megtalálj engem." Jelezte.
"Hol?"
"A mosdóban."
"Akkor nem találhatlak meg."
"A női mosdóban."
".... Nem teheted meg."
"Akkor elfutok előled."

Végül megjött a poggyászom. Mint iker nővérek születése. Elkaptam őket, átadtam a vámnyilatkozatot, és kitörtem az ajtókon.
Átvizsgáltam a barátok és családok tömegét, kerestük az ellenfeleit. Kicsit zavarodott voltam, mert nem találtam a Dorito alakú barátomat (széles vállak, vékony derék).
Ó Istenem. Valójában rejtékelkedik.
Jobbra fordultam, tovább kerestem. Hirtelen ezt a szép srácot bukkan elő egy hirdetőtábla mögül, kiterjesztett karokkal, mint Jézus a második jövetelében.
A szavak elhagynak, és csak egy éles sikolyt tudtam kibocsátani, amikor körbeöleltem, és egy pillanatra a levegőbe repültem, amikor hátradőlt és elfogott.
A poggyászom, a hihetetlenül sima gurulási képességgel, egyedül szökik. És el kell válnunk, hogy követhessük a három bőrönd sorsát. Nem tudok abbahagyni a mosolygást, amikor a közeli boltba megyünk, hogy feltöltsük a t kártyámat. Lelkes vagyok, hogy újra használhatom a nyelvet. De olyan, mint ha mindkét lábaddal ugranál egy hideg medencébe.