2019.04.29 Dél-Korea, Első Napló (1. rész)

Technikailag április 28-án... Felszállok a DL0171-es járatra MSP-ből (Minneapolis-Saint Paul) ICN-be (Icheon, Szöul) közvetlen járattal. El voltam ragadtatva, mivel a járatot épp csak a hónap elején vezették be, és közvetlenül a szülővárosomból egészen a lelkem városába visz… Szöulba (pontosabban Incheonba).
Mint gyakori Delta utas, reggel felvettek egy folyosó melletti ülésre. Majd a beszálláskor Delta Comfort PLUS-ra (nem vagyok biztos benne, hogy a plusz bármilyen jelentőséggel bír) is felvettek.

Dal, amit mindenképpen érdemes meghallgatni olvasás közben

Kép
Eddig a utazás hibátlan volt.
A repülés hihetetlenül sima volt, alig voltak rázkódások (kivéve a vártat Oroszország, Kína és Észak-Korea felett. Ott mindig vannak rázkódások). Valójában megkaptam a speciális, tejmentes, vegetáriánus étkeimet.

Ami ritkaság, mivel oly sokszor eltorzulnak a dolgok a jegykiállítási folyamatban. És két üléssel rendelkeztem magamnak.

Már csak aludni kellett.
És nem aludtam.
Két pohár pezsgő és egy pohár vörösbor után elkeztem szidni a szüleimet a fantasztikus alkoholtűrő képességünk hosszú története miatt. Attól tartva, hogy a légikísérő, aki az összes italomat kezelte, elkezdi megítélni, leálltam a fogyasztással hat órával a repülés vége előtt, és zöld teát ittam, valamint néhány filmet néztem meg.
Ha unatkozol egy repülőgépen, ne aggódj. Íme néhány ajánlás:
1. Mary Poppins visszatérése
Fantasztikus film. Nagyszerű visszatekintés. Őszintén szólva nem igazán figyeltem. De nagyszerű volt, amikor figyeltem, és fantasztikus háttérzene volt.
2. Ralph rombol a neten
Bár a kezdet kissé hiányos, de valóban felpörög (minden közül) egy jelenetben, amelyben szerepelnek a Disney összes hercegnője. Észrevettem, hogy mosolygok, miközben a Disney Pixar viccelődik a történelem legnépszerűbb szereplőivel.
3. Harry Potter és a bölcsek köve… de koreaiul
Nem fogod megbánni.
4. Úgy érzem, szép vagyok
Csak egy véletlenszerű filmajánló, Amy Schumer lenyűgöző, nevetségesen kínos módon ábrázolja a valós eseményeket, amelyek után kicsit szebbnek érzed magad belülről.

Egyre türelmetlenebb leszek, ahogy az órák percekbe fordulnak, és hirtelen fel kell állítanunk a tálcákat és az üléseket. Majdnem úgy remegek, mint egy boldog csivava, miközben üzenetet küldök Mingyunak a Kakaotalkon az érkezési adataimmal. Több mint három hónapja nem láttam a pasimat, és alig vártam.
Gyorsabban sétáltam át a vám- és bevándorlási ellenőrzésen, mint bármelyik kínai olimpiai gyorsjáró, akit valaha láttál. Megálltam a mosdóban, hogy felfrissüljek, miközben a poggyászomra vártam.
Egyébként, ha valaha szükséged van dezodorra, de nem elérhető. Papírtörlő + szappan.
Még mindig poggyász nélkül (és háborús traumákkal a múltból) felhívtam Mingyut, hogy elteljen az idő. Épp a fal túloldalán várt. Úgy éreztem magam, mint a 80-as években Berlinben.
"A küldetésed az, hogy megtalálj engem." – jelentette be.
"Hol?"
"A mosdóban."
"Akkor nem találhatlak meg."
"A lányok mosdójában."
"…. Nem teheted ezt."
"Akkor elszaladok előled."

Végül megérkeztek a táskáim. Mintha ikertestvérek születnének. Elkaptam őket, átadtam a vámbevallásaimat, és átrohantam az ajtókon.
Átvizsgáltam a barátok és családtagok tömegét, keresve a párjukat. Zavart, hogy nem láttam a Doritos alakú barátomat (széles vállak, karcsú derék).
Ó, istenem. Valóban elrejtőzik.
Jobbra fordultam, és tovább kerestem. Hirtelen előbukkant ez a jóképű fickó egy hirdetőtábla mögül, kinyújtott karokkal, mint Jézus a második eljövetelkor.
A szavak elhagytak, és csak egy magas hangú sikolyt tudtam kiadni, miközben átöleltem, és egy pillanatra a levegőbe emelkedtem, miközben hátradőlt, és elkapott.
A táskáim, hihetetlenül sima gördülési képességeikkel, egyedül menekülnek. És szét kell válnunk, hogy mindhárom bőröndöt megtaláljuk. Nem tudok abbahagyni a mosolygást, miközben elindulunk a kényelmi boltba, hogy feltöltsem a T-kártyámat. Elragadtatva vagyok, hogy újra használhatom a nyelvet. De olyan, mintha mindkét lábbal egy hideg medencébe ugranék.